Molnár család és a meccsek

Nagyjából utánajártam egy archívumban, hogy pontosan milyen meccsek is voltak a tavalyi/idei szezonban eddig, amiből kiválogattam azokat, amin az Alexszel együtt voltunk jelen.

2012/13-as szezonban:

2013.04.13. FTC-Siófok 4-2

2013.04.28. FTC-Videoton 0-1

2013.05.05. Paks-FTC 1-3 (első idegenbeli túra)

2013.05.18. FTC-MTK 2-0

2013.05.31. FTC-Kaposvár 2-2

Itt volt vége a 2012/13-as siralmas szezonunknak, amit Détári Lajossal kezdtünk el és Ricardo Monizzal fejeztünk be. A bajnokságot az 5. helyen zártuk 49 ponttal.

2013/14-es szezonban eddig:

2013.08.04. FTC-Videoton 0-2

2013.08.17. FTC-MTK 2-0

2013.08.31. FTC-KTE 1-0

2013.09.14. Pápa-FTC 0-2

2013.09.28. Puskás Akadémia-FTC 3-1

2013.10.06. FTC-Honvéd 1-2

2013.10.20. Kaposvár-FTC 1-1

2013.10.26. FTC-Mezőkövesd 1-1

2013.11.10. FTC-Haladás 0-3

2013.11.30. FTC-PMFC 1-2

Most éppen téli szünet van, bár már lejátszottunk két tavaszi fordulót. Erre is csak az MLSZ-nél van lehetőség … De ettől függetlenül ismét az ötödik helyen dekkolunk 27 ponttal. Ha jól emlékszem, akkor az utolsó fordulót és a MK-ból való kiesést az Újpest ellen már a Máté Csabával (másodedző volt Ricardo mellett) fejeztük be, miután Monizt menesztették a sorozatos rossz eredményekre hivatkozva. Az új edzőnk már megvan Thomas Doll, a német személyében, akivel tegnap kezdődött el a felkészülés. Arról hogy mit várok én, és hogy mi fog megvalósulni valójában lesz még időm írni.

Most befejezném, mégpedig avval, hogy ebben a felsorolásban csak a bajnoki meccsek vannak benne. Ezen kívül voltunk egy-két Magyar Kupán, Ligakupán és edzőmeccsen is, többek között valahol Szlovákiában a Leeds ellen. És azért hajtsunk fejet eme tetemes mennyiség mellett, tudván, hogy a gyermek, akiről szól ez a blog, még nincsen 10 hónapos sem

De szeretjük, nagyon büszkék vagyunk rá, és visszük magunkkal továbbra is, ahova csak lehet!

Nos, rendhagyó módon a leginkább majd fociról szóló blogunkat egy kézilabda mérkőzéssel kezdjük el. Szóval tegnap, holt szezon lévén kilátogattunk az évnyitó női kézire. Természetesen hármasban. Vagyis hát … három és felesben. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz majd, mert napközben Alexander viszonylag keveset aludt és emellett a meccs is este hatkor kezdődött el. Ja, és nehezítő körülményként mi, szülők a bkv mellett tettük le a voksunkat. Ez annyit eredményezett, hogy előreláthatólag nem fogunk este 9-nél előbb hazaérni. Ami meg eddigi tapasztalatok alapján a gyermekünknek már alvóidő. De ezt sikerült kiküszöbölnünk avval, hogy a Népligetből gyalog mentünk át a csarnokhoz, amikor is a bébi elaludt. Ez egy jó órás alvás volt, szóval mi már tudtuk, hogy minden rendben is lesz. Nos, tényleg így történt, egy igazi kis tündér kisfiúnk van!

A mérkőzés különösebb izgalmak nélkül lezajlott. Hazai pályán vertük a Békéscsabát 10-zel, 38-28-ra. Ami említésre méltó, ismét Alexszel kapcsolatos dolog, ohgy a fiúnk nagyjából 3 hete megtanult tapsolni. Ez azt eredményezte, hogy amikor tapsikolás volt a nézőtérén, akor ő is aktívan részt vállalt belőle. Hát nem egy cukorfalat?! Meg kell zabálni! És volt negatív élményünk is, bár ennél ne legyen sosem rosszabb, azt mondom, mégpedig az, hogy nagyon meleg volt bent. De azért túl lehetett élni. De legalább tudom, hogy legközelebb készüljek a gyereknek rövid ujjú bodyval is.

A hazaút is zökkenőmentesen zajlott szerencsére. Két busszal meg is érkeztünk nagyjából 9-re, ahogy előre számoltuk. Volt még itthon egy nagy pancsi-pancsi, aztán mindenki nyugovóra tért aludni.

Ez egy családi blog lesz, ami arról fog szólni, hogy mi, a Molnár család milyen őrültségeket csinálunk együtt. Ami köré építkezünk, az természetesen a meccsre járás. De hogy izgalmak is legyenek benne, és ne csak egy egyszerű “ittisésottisvoltamsületlenség” aköré fogunk építkezni, ahol családként vettünk már részt.

Csapjunk is bele a közepébe!

Alexander, a kisfiúnk 2013.03.26-án, egy rendkívül hideg és hóhullásos nap éjszakáján látta meg a napvilágot. Vagyishát pontosabban, hogy igaz is legyen amit írok, ez inkább holdvilág, és több beltéri izzó fénye volt … A család, azaz Apa és Anya nagyon boldog, de persze felüti a kérdés is a fejét, hogy hogyan is lesz ezután?! Mi egy olyan párt alkottunk eddig, akik szerettek a Ferencváros-futball (és néha kézi-, vízilabda, jégkorong) meccsek aktív résztvevői lenni. Hát mit van mit tenni … Apa nem marad otthon a gyermekkel, de meglepő módon Anya sem szeretne kimaradni a “frenetikus atmoszférából”, amit mostanában a foci stadionokban tapasztalni lehet.

Tehát hogy tényleg in medias res legyen a kezdés, Alexander az NBI 2012/13-as szezon 23. fordulójában a Puskás Ferenc Stadionban 2013. április 13-án 6400 más nézővel együtt tiszteletét is teszi. Pontosabban elgurítja őt Édesanyukája és Édesapukája a babakocsiban. Nem mondom, a hőmérséklet nem volt túl kellemes, de azért nem volt egy Békéscsaba MK, még a Détári időből … Ezen a meccsen, és a szezonban végig a vezetőedző Ricardo Moniz, a holland “mágus”. A meccs nem volt amúgy túl izgalmas, de legalább sok góllal ért véget, és pozitív kicsengéssel, mert mi nyertünk, mégpedig 4-2 arányban.

Alex fiúnk nagyon jól viselkedett. Végig aludta az egészet, nem volt egy hangja sem. Nem zavarta a zaj, a hangzavar, ami körülvette. Nagyon-nagyon büszkék voltunk rá, és persze ez azóta is kitart.

Sajnos azóta eltelt egy kis idő, ez a szezonunk nem is záródott valami fényesen. De mivel Anya nem gondolkodott előre, leginkább csak útólag, ezért nem jegyezte fel, hogy a kisfia még melyik meccseken vett részt. De biztosíthatok róla mindenkit, hogy sokkal többön volt kint, mint nagyon sok más ember, aki “Fradistának” vallja magát.

De elérkezett a 2013/14-es szezon téli szünete. És örömmel jelentem, hogy a tavaszi szezont már aktív blogolással fogom tölteni, és ország-világ tudtára adom, hogy a kis családommal együtt merre járunk a nagyvilágban a futball és más sportágak örömeiért!