Sokat gondolkoztam a most kialakult helyzeten, ami körülöleli a Ferencvárost.
A helyzet az, hogy van pénz, de nincsenek minőségi játékosok. Van hipermodern, nyugat-európai stadion, de még sincs magyar futball. Van politika és ennek ellenére sem piacképes a labdarúgás. És persze az egyik következik a másikból. Miért is lenne eladható az, amit csinálnak az aranylábú fiaink, ha tulajdonképpen nem is tesznek semmit?
De ami a legeslegjobban hiányzik az egészből, az a szurkoló. Néző van. De belőlük sem lehetne Dunát rekeszteni. A kérdés adott. Ki(k) ezért a felelősek? A vezetés? A szurkolók? Az MLSZ? A politika? Nyilvánvalóan mindegyik félnek benne van egy kicsit a keze, de persze mindenki a másikra mutogat. A válasz soha nem fog teljesen tisztázódni, de nem is ez lenne a legfontosabb. Inkább az, hogy bárhogyan is, de oldódjon meg végre a szituáció.
Valaki vegye meg már például az a nyomorult tenyérlenyomatos szart beléptetőrendszert, csináljanak belőle pénzt. Akkor meglehetne a klubvezetés boldogsága. “Ez az, másnak is van rá szüksége, szívassuk meg az embereket.” Persze a kenyeret és cirkuszt a népnek kijelentés már régen halott, mert itt most sem étel sem szórakozás nincs. Csak nyomor … De visszatérve a kiindulási ponthoz, adják el, utána meg szereljék le. Végre hagy kapja meg a hétköznapi ember azt amire vágyik. Hétköznapit írtam volna? A munkanapokon tényleg azok. Jó munkás emberek, akik dolgoznak a megélhetésükért, a családjukért. De meccsnapon egészen mások. A Ferencvárosnak élnek. A csapatnak. Annak, amelyik 16 forduló után az “előkelő” hatodik helyet foglalja el a bajnokságban. Annak, amelyik évek óta nem nyert semmit. (Persze ha a sörmeccseknek alapul szolgáló Ligakupát semminek nevezzük. Én annak nevezem.) Amire az összes spórolt pénzüket ráköltik, hogy elutazzanak érte télen-nyáron, hóban-fagyban gyakorlatilag bárhová.
Ehhez a csoporthoz tartoztunk mi is. De most egy korszak lezárult. Nem jutunk előrébb, ha megfeszülünk sem. Ehhez az ocsmánysághoz viszont nem adjuk a nevünket. Így, sajnálattal kijelenthetjük, hogy a focira járásunknak vége szakadt. Ha csak nem keresünk magunknak valami NBIII-as kis csapatot. De az meg nem Ferencváros … Hát kérem szépen, hol van itt a világ rendje?
Valamit csinálni kell. Meg kell mozgatni az állóvizet. Azért, hogy a lezárult korszakot felváltsa egy új. Egy még jobb, egy még fényesebb, egy még tisztábban ragyogó. Hogy az utánpótlás, a gyermekeink formájában, is láthasson egy tündöklő csillagot az égen, amiért érdemes harcba szállni és megvívni a csatákat.
Sose felejtsétek el, nem az a győztes, aki a csatát megnyeri, hanem az, aki a háborút … (Remélhetőleg, ha egyszer visszajutunk, akkor valami hasonló, a Holdról is tisztán látható transzparens mögül fog dörrenni a Hajrá Ferencváros!)
