Thomas Doll, 3-ból 0 …

Ismét eltelt egy hét. Várt ránk a mennyei. Ennek a meccsnek indulhattunk bizakodóan, de semmiképpen sem jó kilátásokkal. A listavezető Debrecen látogatott a Puskás Ferenc Stadionba, aki nagyjából 100 ponttal tanyázik előttünk és emellett mi meg már több mint fél éve, azaz 6 hónapja nem nyertünk hazai környezetben. (Ez alatt a bajnoki fordulók értendők, ugyanis LK-t nyertünk, de az meg kit érdekel?!)

Akkor vágjunk is neki ennek a szépnek ígérkező napnak, amikor egész délelőtt szakad az eső és az ember nem tud megállni a saját lábán, annyira fúj a szél. De sebaj, mi elfogultak vagyunk és szemellenzősök, mint a lovak. Hogy idézzek egy klasszikust: “Ha menni kell, akkor menni kell.” (Jurassic Park.) Édesanya kitalálja, hogy látott a lehető legdrágább babaáruházban ilyen esőruhát. Nadrág, kabát, sapka és egy gumicsizma az elengedhetetlen felszerelések ahhoz, hogy a gyermek jól érezze magát.

(Édes kis tűzoltóm.)

És persze ha ő boldog, akkor mi is azok vagyunk. Ezeknek a ruhadaraboknak a sajátja, hogy nem ázik át, de még a szél sem fúj rajta keresztül. Teljes a kép. Ha az Alex a kerítés mellett állva akarja nézni a mérkőzést, vagy esetleg kerítést nyalogatni, akkor sem lesz vizes. Anya jókedvű, Apa is az, azt meg majd meglátjuk, hogy a kisfiúnk hogy viseli a zord időjárást. Így, esőtől teljesen védve indulunk útnak.

Megérkezünk. Plusz szektorok vannak megnyitva, sok emberre számítanak. Érdekes … Az utóbbi időben, amikor esőre állt az idő valahogy nem nagyon akartak fogyni a jegyek. Úgy látszik tényleg a reményhal az utolsó, aki célba ér. Valahogyan mindig kerülnek elé újabb és újabb versenyzők. Ez jó hír. Elkezdődik a mérkőzés. Egy elég gyors és annál szebb góllal szerzi meg nekünk Somalia a vezetést. Megyünk, csináljuk a dolgunkat. Nem mondom, hogy helyzetet helyzetre halmozunk, de azért a középpályán általában a miénk a labda. De ez édeskevés. Egy beadásból valami debreceni hurkatöltő a kapunkba fejeli a játékszert. A kapus kiszolgáltatott. Ilyen fejest nem lehet védeni. Kezdhetjük elölről az egészet. A félidő hamar eltelik minden további említésre méltó esemény nélkül.

Alex eleinte kicsit megilletődött a nagy széltől, aztán hamar rájöttünk, hogy Apuci hátán nagyobb biztonságban fogja magát érezni, így jött az elengedhetetlen hátizsák pozíció. Mint azt eddig is tudtuk, a gyermek eléggé fáradt volt ekkor. És amit nem gondoltunk volna, hogy 80 km/órás széllökések kíséretében lehet aludni, hát a kis Mancs erre a gondolatunkra rácáfolt. Átaludt egy egész félidőt, meg a szünetet is.

Elkezdődik a második játékrész. Ebben felkel a Csemete és együtt nézzük tovább a meccset. Sajnos még ekkor sem történik semmi érdemleges. Egy-egy helyzettől eltekintve kiegyenlített a kép. Többen szidják a játékvezetést. Ahogy megjósoltam én magam előre, ez a mérkőzés az ország legjobb bírája által lett levezényelve. Én nem vagyok híve annak, hogy mindig másra fogjuk a betliket. Azt az elvet vallom, hogy szembe szélben is hozni kell a pontokat. Bár szerintem Kassainak nem volt most a mérkőzés kimenetelét befolyásoló hibája. De kicsit visszakanyarodva még mindig x-re állunk. Csak a sötét fellegek gyűlnek a pálya felett és szintúgy a kilátogató emberek fejében is.

És egyszerre csak vége. Lefújják ezt a kiemelt kockázatú mérkőzést, ahova lovas rendőröket kellett kivezényelni. Az emberek megint csalódottak. Bár tudjuk, hogy nem ezt a meccset kellett volna megnyerni, hanem mondjuk az MTK ellenit, persze akkor, ha már mindenféleképpen pontokat kell hullatnunk. Akkor akár ez az egy pont bele is fért volna. De így nem. Így nem lehet ezt csinálni srácok! Valami nincsen rendben a fejekkel, vagy a lábakkal. Esetleg egyikkel sem. Én azt érzem, hogy erre sürgősen megoldást kell találni. A tabellán elfoglalt helyünk alapján egy igazi középszerű csapat vagyunk. Sajnálatos, hogy a játékunk képe alapján is. De hogy megtaláljuk a vigaszt ebben is, azt nyilatkozta a méltán híres edzőnk, hogy őt ez nem szomorítja el. Hát, kedves Thomas, én ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy az eddigi mérleged 3-ból semmi. Az elérhető 9-ből, az elvárható 7-ből pedig sikerült 2, azaz kettő pontot összekaparnod. Szerintem kapd össze magad egy kicsit, meg a csapatot is. Több dolog miatt is. Ebből Bundesliga ajánlat biztosan nem lesz, de előbb-utóbb a szurkolóknál is kiborul a bili.

Elballagunk haza. Megint orrot lógatva. És ismételten megállapítjuk, hogy a mérkőzés embere a mi gyönyörű kisfiúnk volt, aki mindig jól viselkedik, pedig ez tőle nem lenne elvárható. És mégis! Nagyon Szeretünk drága kis Alexünk, és kívánunk Neked és magunknak is ennél sokkal szebb és sikeresebb szezonokat az elkövetkezőkre.