Régen, még gyerekkoromban hallottam azt a mondást, hogy kutyaharapást szőrével. Akkoriban nem értettem, hogy mit is jelent valójában. Azóta persze felnőttem, némi ésszel is megáldott a sors, azaz már megértem és néha használom is ezeket a mondatokat. És hogy miért is osztottam ezt meg veletek?
Vasárnap után gyógyulnia kell a szurkolói léleknek egy kicsit. Egy nagy űr tátong az emberben, aki látta, netán kint is volt (és még érzelmileg el is hivatott a Ferencváros iránt) a Győr elleni rangadón. Persze így csak nagy túlzással nevezhető az a mérkőzés, amit mi játszunk egy vidéki csapattal, akik annak idején betojtak, ha fel kellett jönniük a Puskásba. De sajnos ezek az idők elmúltak, ez meg is látszott …
De ugorjunk az időben egyet, mert lassan én is annyit fogok nosztalgiázni, mint a mai 70 évesek, akiknek még nem ment el a kedvük a meccsre járástól, és akik még láttak igazán nagy Fradit is kifutni a pályára.
Tehát, tegnap, azaz március 4-én, egy 0-0-ás előzetes szombathelyi megmérettetés után itthon dönthettük el a továbbjutás sorsát a Ligakupában, ami egy cseppet sem nevezhető nagy múltú vagy akár jelenű versenynek. (A győztesnek jár nagyjából két millió forint, amit jól tudunk, hogy egy futballklub életében még aprópénznek sem hívható.) Így nekivágni valaminek igazán felemelő érzés lehet …
A meccs délután 6 órára van kiírva. Alex és én sétálunk egyet fél 4 fele. Nagy morfondírozások közepette el is döntjük, hogy egye meg a fene, mi ugyan ki nem megyünk este. A lazulás a levegőn egész jól telik, miközben Apa hazaér a munkából. Ekkor mi is már azt az utat tapostuk, ami oda vezet, ahol a családfő vár minket. Ő bevásárolt, én lelkileg készülök (nagyjából 5 óra van), hogy megérkezünk, bekapcsolom a tévékészülékünket és háttérzajnak jó lesz alapon megkeresem a közvetítést.
De nini, valahogy semmi nem így alakul. Először is Édesapa kijön elénk a séta végére egy gyönyörű virággal. Másodszor még mielőtt kinyitnám a bejárati ajtót, csörög a telefonja is, a Bandita az, hogy van e kedvünk kinézni vele a frenetikusnak ígérkező összecsapásra? Hát … Fejtörés … Most mi legyen? Jó az, ha megborítjuk a gyereknek a napirendjét? Egy rövidke tanácskozás után az a döntés születik egyrészt, hogy a szabályok azért vannak, hogy legyen mit felrúgni, másrészt meg hogy egyszer élünk, mi vagyunk a szülők, ha esetlegesen valamit elrontunk, akkor majd helyre fogjuk hozni.
Szóval megyünk. Egy óra múlva kezdődik. Kapkodás. Etetés, pakolás, öltöztetés, ami kell. Végül a legjobbkor érkezünk, a Fradi-indulóra. Addigra a nagyfiúnk elbóbiskol a háton. Az első félidőt végig is alussza gyönyörűen. A másodikban felkel, de nem tetszik neki annyira a hátizsák pozíció, így lekéreti magát, elvégre ő már majdnem egy éves, nézelődni, menni, csinálni szeretné a dolgait. Na jó, legyen. Így nyalogatja a kerítést Anya lábán ülve.
Bohóckodik Apucival meg az ő sapijával.
És közben minden nagyobb esemény nélkül zajlik a mérkőzés. Sem kaput találó lövés, sem egy szép csel, de még egy passz se. Semmi. Az egyre hűlő időben a népség elkezd egy kicsit zúgolódni, hogy nehogy már hosszabbítás és 11-ek legyenek, ugyanis mindenki menne haza. Másnap munka. És ekkor megtörik a jég. Az eddig futni nem akaró, éppen hogy csak annyira sétáló, hogy meg ne fázzon, Jenner rúg egy gólt. Ráadásul szabadrúgásból. Ilyet is ritkán látni felénk. És ezután Zsülien király összeszedi magát, és egy kicsivel a vége előtt vág még egyet. Bravó, mindig így kéne Jenő. Akkor lehet dugtak már volna az orrod alá szerződéshosszabbítási javaslatot. És ennek itt a vége.
A Haladás kiesett, mi továbbmentünk. A Pápa lesz a következő ellenfél. És hogy miért írtam az elején, hogy kutyaharapást szőrével? Mert ez a meccs, annak ellenére, hogy megnyertük, ha lehet még siralmasabb volt, mint a hétvégi. Meg persze az ember ha választhatott volna, akkor azt kellett volna behúzni, innen meg kieshetünk nyugodtan, senki nem sírta volna el magát. És ezek után gondolkozzunk el azon, hogy ez vajon gyógyír volt-e a sebeinkre, vagy szükség van még egy kis nyalogatásra? A legjobb az lenne, ha nem nekünk magunknak kéne ezt végigcsinálni, hanem lenne előttünk egy olyan csapat, aki ezt megteszi helyettünk.
Kíváncsian, és persze a helyszínről nézve várjuk majd a hétvégi bajnoki folytatást …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: