A blog haldoklik, mint már beszámoltam róla. Sajnos olyan külső körülmények áldozatai lettünk, amik ellehetetlenítik a családunkat a meccsre járástól. Pontosabban a Ferencváros labdarúgó mérkőzéseitől úgy a Grupamába (?!), mint az idegenbeli meccseinkre egyaránt. De most nem is fordítanék erre nagy hangsúlyt. Mindenki ismeri a modern futball csodáját. (Bár nálunk se futball, se csoda nincs …)
Ezzel ellentétben arról írnék inkább egy rövidke szösszenetet, hogy mi is az, amivel mostanában foglalatoskodunk. Természetesen a téli “betegeskedésbe” nekünk is sikerült belepottyannunk, így ez a harmadik hét, amikor a bölcsiből kioffoltuk magunkat. Napközben hármasban, délutánonként négyesben töltjük a szebbnél szebb napjainkat. De persze ezek az idők nem telhetnek el úgy, hogy ne kerüljön szóba az életünk eddigi legfontosabb, függőben lévő állomása, a foci, pontosabban a mérkőzések látogatása.
Mint azt már az elején megbeszéltük, a saját csapatunkat nem hagyják, hogy úgy nézzük meg, mint eddig, ezért más klubokat kell választanunk. Teljesen nyilvánvaló egy hozzánk hasonló számára, hogy idehaza senki más nem jöhet szóba, mint a Fradi. Ezért kénytelenek vagyunk külhonban körbetekinteni. És meg is van az első állomás. Az én születésemnek a napján megtesszük első repülőutunkat négyesben. A célállomás pedig Milánó, ahol is egy AC Milan- Hellas Verona kerül megrendezésre a San Siroban. Egy városnézéssel egybekötött hódolás lesz a szerelmünknek, már ha a focit lehet annak nevezni az FTC-vel szemben. Ezután pedig a következő úti cél Krakkó. Sem labdarúgás, sem klubcsapat nincs a láthatáron, ellenben jégkorong és szervezett szurkolás a Carpathian Brigade vezetésével van. Ezért hát oda is elindulunk. Talán nem is kell megemlíteni, én mégis megteszem, családostul.
Ez lesz a két soron következő kiruccanásunk, amiről, ha túl vagyunk rajta, akkor beszámoló is fog készülni természetesen. Én kíváncsian és epekedve várom mindkettőt.
A végére pedig egy kis muzsika, arról amiben itthon már valószínűleg soha nem lesz részünk:
