Mint a címsorban is látszik, ez egy rendhagyó blogbejegyzés lesz, ugyanis a gyermekeink nem tartottak velünk a tegnap megrendezésre kerülő öregfiúk mérkőzésre. Nem mellesleg az új stadion főpróbájára. Este 20:30-kor. És ezt az írást azért tartom fontosnak közzétenni, hátha sikerült átadnom az érzést, ami rányomta a napból fennmaradó pár óránkra a bélyegét.
Előzményként annyit érdemes tudni az egészről, hogy a mieink az Újpest csapatával mérkőztek meg és a meccsre csak a tegnapi napig bezárólag bérletet vásárolt nézők illetve az építőmunkások és családjaik voltak hivatalosak. Nekem már ettől felfordult a gyomrom, de ettől függetlenül kilátogattunk mi is, hogy megtekintsük hogyan sikerült az új otthonunk.
Csapjunk is bele a közepébe. Emberek ezrei állnak a téren, fotóztatják magukat a sassal, mosolyognak, örülnek és később próbálnak bejutni a már korábban említett biometrikus beléptetőrendszeren. Mi is így teszünk. És igyekszünk az ez ellen tiltakozó szurkolótársaink mellett szolidaritást vállalni.
Hát … Nem arattunk valami nagy sikert a kapuknál. De akkor gyerünk, próbáljuk ki a tenyerelő rendszert. A sor kígyózik. Nem tűnik ígéretesnek. Beállunk az egyik messzebbibe, ahol nincsenek annyira sokan. A képlet egyszerű, fektesd rá a bal tenyered a gépre a jobbal pedig etesd meg vele az új szurkolói kártyádat. 1. fennakadási pont, szabaddá kell tenni mindkét kezedet. Ja, és ráadásul lassú is, mint a fene. Én személy szerint legalább 40 másodpercet tököltem vele. Ezután ahogy átpréselted magad a tágasnak cseppet sem mondható forgókapun, várnak rád a security tagjai, felsorakozva, mint a hiénák, csak az alkalmat lesve, hogy mikor is érhet hozzá egy-egy testrészedhez. Ez volt a második ütközőpont. Ezután látni lehet, hogy az emberek letámadnak egy-két ilyen pillangónak öltözött tanácstalannak kinéző emberkét. Mint hamar kiderült, náluk lehet feltölteni a plasztik kártyára a pénzt, hogy működhessen a “cashless” rendszer a büfében. Hogy írjak pozitív dolgot is, nekem ez összességében tetszik. Kérsz valamit, megmondják mennyibe kerül, odaérinted ezt a műanyagot egy géphez és már mehetsz is. 2mp. Kiírja ki vagy, mennyit fogsz fizetni és hogy mennyi a még elérhető egyenleged.
És akkor ezután jöhetnek a fekete levesek. Elmegyek a mosdóba. Mintha nyugaton lennék, tiszta, van bent papír, kézmosó stb … (mondjuk azt azért illik tudni, hogy én voltam kb az 5. használója). De persze pelenkázó nincs. Nesze neked Kubatov, sorolom a hibákat a családbarát stadionodban, ahova majd ki mernek járni a gyerekesek is, mert annyira biztonságos. A következő a lépcső. Felmehetsz köbö 32 db lépcsőfokon, hogy utána körbenézz hol a helyed. Babakocsi feljáró esetleg lift, vagy bármi, hogy ne kelljen cipelni? Nyugat- Európában ezt például tényleg megoldották … De legalább a fű nagyon szép zöld.
Végre körbe is tudok nézni egy kicsit. Ühüm. Meredek, nem is kicsit. És egyenlőre a nagyobbik, később mindkettő gyermekemet nem tudom úgy szabad mozgásra engedni, hogy ne rettegnék mindig attól, hogy (szó szerint) kitöri a nyakát, akkorát zakózik. (És mi a családi szektorban tartózkodtunk, mert az állóhely nem volt megnyitva.) Marad az első sor, onnan csak felfelé tudnak esni.
Odabent nem lehet felállni. Szépen lecsüccsenhetsz a helyedre, ha kell oda is kísérnek. Csak akkor kelhetsz fel, ha a büfében szándékozod hagyni a vagyonodat vagy esetleg ha a mellékhelyiséget kívánod meglátogatni. Aki dohányzik, az lesétálhat a lépcső legaljára és ott, a kijelölt helyen kielégítheti a szükségleteit. Közben persze nézheti élőben az éppen folyó összecsapást a nem túl nagy, kb 50 cm-es lapos tévén, aminek a felét így is elfoglalja egy kóla reklám. Rövidlátók előnyben …
Ami még pozitív egyébként, hogy az akusztika egyszerűen kiváló. Persze ez mit sem fog érni a táborunk nélkül. 🙁 És az, hogy a jegyárak emelkedési növekedéséhez képest a büfé nem lett annyira megfizethetetlenül drága. Egy korsó csapolt ászok 495Ft.
Mi megtámaszkodtunk egy korlátnál, hogy majd innen követjük nyomon a pályán folyó eseményeket, lévén, hogy B- szektor bérletünk van, ahol ugye nincsenek székek, de egy pillanat alatt minket is rendre utasítottak. “Értsétek meg, hogy ez egy hiper- modern nyugat-európai stadion, itt nincsen állásra lehetőség.” De mint utóbb kiderült, még káromkodni sem lehet, azért is szólnak …
A légkör egyenesen nyomasztó odabent. Mi az első félidő közepén, 3-3-as állásnál úgy döntöttünk, hogy ehhez mégsem vagyunk hajlandóak adni a nevünket, így kiballagtunk. Így, hideg fejjel, hogy aludtam rá egyet, még mindig gusztustalanul gyomorforgatónak gondolom az egészet. Gratulálok Kubatov Gábor, elérted amit akartál … Elüldözted az embereket. Őszintén gondolkozom rajta, hogy összetöröm a kártyámat és nem viszem ki a gyermekeimet sem többet ebbe a családbarát szarba. Amíg te és a haverjaid itt vannak. Köszönjük szépen, de ebből nem kérünk.
Remélem egyszer tényleg fontos lesz neked a Ferencváros, és elgondolkozol rajta, hogy mit is műveltél. A mi szívünket összetörted. És bízom benne, hogy egyszer ide tévedsz erre az oldalra és bocsánatot kérsz, amiért elvetted a családomtól azt, ami az egyik legfontosabb volt az életünkben …
Mellesleg kikaptunk 6-5-re …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: