Most következik a rijekai epizód izgalmasabb része. Ott hagytuk abba, hogy a zsebünkben a hazai jegyek, élvezzük a tengerpartot és a napsütést. Illetve én majdnem hőgutát kapok, de mindenki más szuperül érzi magát.
Alexanderünk szerintem nagyon boldog a kiruccanás miatt, ugyanis a kórházban eltöltött 3 nap után most aludt először velünk egy szobában. Axel pedig külön. Okozott ez a felállás némi fejtörést, amikor megérkeztünk, de ismételten, mint ahogy eddig mindig, kellemeset csalódtunk a gyermekeinkben. Rugalmasak, jó kedvűek, imádni valóak és nem mellesleg mindketten átalusszák az éjszakákat. Már csak egy nagy megmérettetés vár rájuk és ugyanúgy ránk is, a mérkőzés. Ami 20:30-kor kezdődik. Alvásidő. Mindkettőnek. Kíváncsian várjuk …
És el is érkezik a napja. Sok 100 ember utazik el Budapestről, illetve az ország más-más pontjáról, hogy a helyszínen buzdítsa győzelembe a csapatot. De mint írtam az első részben, összesen 530 darab belépőt értékesítettek. UEFA, 2014. Az össz befogadóképesség 5%-a a vendégek részére. Ez a minimum, amit adni kell. Meg is kaptuk. És mint írtam, hogy erre később vissza is térek, itt a nagy alkalom. Az hírlik, amit én el is hiszek, sőt, teljesen biztos vagyok benne, hogy az elnökünk, Kubatov Gábor, a mi diktátorunk jobb keze, hadjáratot folytat a szurkolók ellen. A helyi, azaz horvát klub, több egymástól függetlenül a vendég szektorra rákérdező nézőnek azt állította, hogy ők 1060 db jegyet ajánlottak fel, amire az a válasz érkezett a fővárosból, hogy szó sem lehet róla. Többek között azért sem kérdőjelezem meg ennek az állításnak a hitelességét, mert a klub első embere egy dörzsölt politikus, aki nem rest vénaszkennereken törni a fejét. Illetve azért, mert a szomszédos ország klub csapata előzőleg is (pl.: a Stuttgart részére) is megnyitott két teljes szektort a vendégek számára.
De térjünk vissza a mérkőzésre. Hogyan is menjünk be, hogy ne legyen feltűnő, hogy magyarok vagyunk? Induljunk el akkor, amikor kinyitják a kapukat. Két teljes órával a kezdés előtt. Akkor még alig lézengenek emberek arra. Vagyis tévedtem, elég sokan ott vannak, csak éppen nem mennek be, hanem támasztják valamelyik kocsmának a pultját. Be is jutottunk. A Stadion Kantrida egyszerűen gyönyörű. Egy sziklafalba van beleépítve. Imádom! 🙂
Már csak az kell, hogy ha esetleg mi rúgnánk egy gólt, akkor tudjunk higgadt, semmitmondó arcot vágni. Alex egyébként hátizsákként nézte végig az egészet, mint ahogy az a fenti képen is látszik. A Pindúrka pedig autósülésben pihent.
És akkor kezdődjön az összecsapás. A meccsnek nem mi vagyunk az esélyesei. Ez meg is látszik a kezdőcsapaton, ugyanis 4-5-1 a felállás, 7 védekező játékossal, csatár nélkül. Illetve van center a pályán Ugrai személyében, de ez a kisfiú olyan gyenge, mint egy harmatos lepkefing. Tehát értékelhetjük úgy, hogy nincs. Hogy fogunk mi a hálóba találni? Majd szögletből, vagy szabadrúgásból? Másképpen nem is … Eközben jön a hír, hogy sok szurkolótársunkat elvittek a rendőrök, hogy a meccs végéig náluk csücsüljenek. A maradék ácsorgott a szektor és a rendőrök között. Ekkor ismét felajánlották a horvátok, hogy adnak még 300 belépőt, amit megint elutasítottak. Hát, Kubi, nem kedveltetted meg magad az emberekkel. Sőt, egyre mélyebbre süllyedsz.
Egyébként az aréna nem volt tele, de a szombathelyi pályára hajazva a házakból is nézték a mérkőzést.
És én még arra is kíváncsi vagyok, hogy miféle büntetés jár annak a klubnak, amelyik pirózik?! Már ha nálunk nem lehet, illetve mindig megkapjuk érte a magunkét.
!
Visszatérve a meccsre, ha a statisztikát megnézzük, a kapura lövési arány 16-0, nekik, amiből egy büntetőt értékesítettek is. A végeredmény így lett 1-0, nagyjából a 86. percben. Mi semmi említésre méltót nem tettünk, jóformán a félpályán nem léptünk át. Nekem nem tetszik ez a játékstílus. Fel is hangzott a végén, hogy kurva gyenge. Én is szívesen részt vettem volna a skandálásban, ha nem a hazaiak táborát “erősítem”. A lefújást követően náluk elkezdődik az örömünnep. Tűzijáték, dalolás, jó kedv. Mi szépen csendben, halkan kiszivárgunk, visszatérünk a szállásra, és lefekszünk aludni, mert másnap indulunk haza.
Felkelés, csomagolás, indulás. És teljesen zökkenőmentesen itthon vagyunk ismét, ahol egy leégett szomszédház látványa fogad minket.
Az utcánk le van zárva, nem lehet behajtani, csak forgalommal szemben. Még jó, hogy ekkorra tervezte az UEFA a mérkőzésünket, különben minket is kilakoltattak volna otthonról a tűz és a mentés idejére.
