Nos, rendhagyó módon a leginkább majd fociról szóló blogunkat egy kézilabda mérkőzéssel kezdjük el. Szóval tegnap, holt szezon lévén kilátogattunk az évnyitó női kézire. Természetesen hármasban. Vagyis hát … három és felesben. 
Kicsit aggódtam, hogy mi lesz majd, mert napközben Alexander viszonylag keveset aludt és emellett a meccs is este hatkor kezdődött el. Ja, és nehezítő körülményként mi, szülők a bkv mellett tettük le a voksunkat. Ez annyit eredményezett, hogy előreláthatólag nem fogunk este 9-nél előbb hazaérni. Ami meg eddigi tapasztalatok alapján a gyermekünknek már alvóidő. De ezt sikerült kiküszöbölnünk avval, hogy a Népligetből gyalog mentünk át a csarnokhoz, amikor is a bébi elaludt. Ez egy jó órás alvás volt, szóval mi már tudtuk, hogy minden rendben is lesz. Nos, tényleg így történt, egy igazi kis tündér kisfiúnk van!
A mérkőzés különösebb izgalmak nélkül lezajlott. Hazai pályán vertük a Békéscsabát 10-zel, 38-28-ra. Ami említésre méltó, ismét Alexszel kapcsolatos dolog, ohgy a fiúnk nagyjából 3 hete megtanult tapsolni. Ez azt eredményezte, hogy amikor tapsikolás volt a nézőtérén, akor ő is aktívan részt vállalt belőle. Hát nem egy cukorfalat?! Meg kell zabálni! És volt negatív élményünk is, bár ennél ne legyen sosem rosszabb, azt mondom, mégpedig az, hogy nagyon meleg volt bent. De azért túl lehetett élni. De legalább tudom, hogy legközelebb készüljek a gyereknek rövid ujjú bodyval is.
A hazaút is zökkenőmentesen zajlott szerencsére. Két busszal meg is érkeztünk nagyjából 9-re, ahogy előre számoltuk. Volt még itthon egy nagy pancsi-pancsi, aztán mindenki nyugovóra tért aludni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: