1.0Molnár család és a meccsekhttps://miattunknemjarnak.cafeblog.huZsuzhttps://miattunknemjarnak.cafeblog.hu/author/zsuz/Ma egy eléggé keserédes történetet fogok megosztani veletek. Kezdjük el avval, hogy mi az, ami miatt édes. Vége az uborkaszezonnak, az emberek, köztük mi is, a kis családom és én megint járhatunk ki a mennyei meccsekre. Idén ez egy roppant különleges alkalom, mert az én emlékezetemben még soha nem volt olyan, hogy elkezdődött volna a bajnokság akkor, amikorra ki volt írva. Hogy miért is? Ilyen-olyan indok mindig volt ... Többek között pl. azok, hogy jajj, esik az eső, hullik a hó, túl hideg van, nem jó a pálya talaja és még sorolhatnánk. A kifogások tárháza általában egy kimeríthetetlen dolog. Na de majd most! Most nem így volt! Most nem akart megviccelni minket az időjárás, sőt mi több, kifejezetten kegyelmes volt velünk, futball-szurkolókkal. Szóval a tavaszi rajt nem maradt el. Ez csupán annyit jelent, hogy mi is a nyakunkba vesszük a délutánt és természetesen kint töltjük a levegőn. Mondanom sem kell, hogy az NBI második szakasza nem kezdődhet el mással, mint egy Puskás Akadémia mérkőzéssel. Kedves olvasóim, aki esetleg nem jártas a labdarúgásban annyira, és nem tudja, hogy éppen milyen csapatról is van szó, ne csüggedjen, nem maradt le semmiről. De biztos, ami biztos, azért megosztom veletek. Ez az összeállítás a hatalmon lévő rezsim vezetőjének a kedvenc (mondhatjuk úgy, hogy szülő-) városában fészkelő virágszála. A Videotonnak az utánpótlása, tele csupa-csupa fiatal tehetséges gyerekkel, lévén, hogy egy akadémiáról van szó ... (A fiatal alatt azt érteni, hogy az átlag életkor minden valószínűség szerint azért a 3x-et nem haladja meg.) És hogy hogy is kerültek az első osztályba? Arról majd egyszer hosszabban is, talán. Szóval a mi összecsapásunkra a Győri ETO-val, vagy nevezhetjük őket a válogatottnak is, vasárnap délután 16:30-kor került sor. Ideális időpont, ha az embernek pici gyermeke van. Alex tudott aludni délben (bár nem vitte túlzásba azért, lehet rajta is kijött a meccsláz, mint a szülein) és az esti fürdetés/ vacsora/ alvásra pedig minden gond nélkül haza is értünk. De ne szaladjunk ennyire előre, azért a kettő között volt egy meccs is. Tehát az előzményekről. A fiúnk alszik. De szakított valamiért az eddig megszokottakkal és a 2-2,5 órás déli szundit leredukálja alig hatvan percnyire. Nem baj, ideális, annál hamarabb tudunk elindulni. Persze így a kérdés is adódik, hogy mégis mit fogunk vele kezdeni délután, mert hát így elengedhetetlen, hogy hulla fáradt legyen. De megoldjuk. Nem idegeskedünk túl sokat, valahogy biztosan lesz. És persze be is vagyunk biztosítva kellőképpen, felkészülve minden eshetőségre. Babakocsi, hordozó, enni- innivaló tonnaszámra, pelenka, plusz ruha (legalább 3 rétegnyi) és az ő boldogságához elengedhetetlen Retek. (Még mielőtt valaki elkezdené törni a fejét mindenféle butaságon, Retek egy plüss kutya, aki a gyermek legkedvencebb társa.) Ezekkel a paraméterekkel megérkezünk a Félidőhöz. Ott Apa feltankolja magát egy pár korsó alkoholos nedűvel, Anya meg mindenféle édes és sós süteménnyel. Megvárjuk a barátokat/ ismerősöket és egy viszonylag hosszas beszélgetés (nem, most nincs kártyázás) után sétálunk a stadion felé. <a href="https://miattunknemjarnak.cafeblog.hu/files/2014/03/1782011_624405914299127_607568344_n.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-56" alt="1782011_624405914299127_607568344_n" src="https://miattunknemjarnak.cafeblog.hu/files/2014/03/1782011_624405914299127_607568344_n-225x300.jpg" width="225" height="300" /></a> Jó időre, sok szurkolóra és az előzetes elemzések alapján egy nyertes mérkőzésre van kilátásunk. Bár azt, hogy meg is fogjuk nyerni elég erős kijelenteni, több bölcs dolog miatt is. Egyrészt, hogy a labda gömbölyű, meg hogy gól bárki rúghat bárkinek és társai. De hogy ne induljunk neki teljes nyugalommal, a forduló eddigi eredményei mind-mind a mi malmunkra hajtották volna a vizet, azaz, ha nyerünk, akkor az ötödik helyről felléphetünk a dobogóra. Igaz, hogy a legalsó fokára, de még van hátra 12 forduló, amiben akármi megtörténhet. Na és akkor most jön a keserű rész, a fekete leves. Az eddigi tapasztalatok alapján, amikor a körítés, és amúgy pedig minden adott egy jó játékhoz és nyertes meccshez, mi csak akkor nem szoktunk élni a lehetőséggel. (Na jó, máskor sem mindig, de ilyenkor nagy általánosságban soha.) Az első félidő esemény nélkül zajlik le. Már ha azt eseménytelennek lehet nevezni, hogy egyik csapat sem nagyon megy át a félpályán. Kivétel a Győrt, egyszer. És akkor Dibusz (végre kapus), és nem Jova ... kiszedi a lasztit a ficakból. Szóval 0-0-val zárjuk az első játékrészt. És "taktikai csatával", és puhatolózó, semmitmondó, leginkább sz@r játékkal. Ezeket a történéseket Alex fiúnk meglepő módon végigaludta Édesapa hátán. Jöhet a második, egyben utolsó játékrész. Amikor is a zászló nekünk áll. Nem feltétlenül sokkal, de minden kétséget kizáróan jobban teljesítünk, mint az ellenfél. Ez a 80. perc környékén egy gólban is megmutatkozik. Leonardo. Hogy mi, Leonardo? Én azt hittem, Somalia. Mindegy végülis, néger, néger, csak a találat szerzője az egész alapozást elcsalta. Helyette szórakozni járt, betegségekre hivatkozott és stb ... Én nem hogy helyet nem adtam volna neki a csapatban, hanem inkább útilaput kapott volna, mehet Isten hírével, amerre lát. (Teszem hozzá, a hálózörgetés miatt sem fogom már megszeretni valószínűleg.) De ez mindegy is, ez csak az én személyes véleményem volt, amivel lehet egyetérteni is, meg nem is. És aztán mi történik? Anya elmegy pisilni. Hallja hogy felmorajlik a tömeg, de gondolja, na ja, maximum egy kimaradt helyzet. Na hát olyannyira kimaradt helyzetről beszélünk, hogy ami eddig történt, hogy Böde a 16-on belül mindig büntetőre játszik, azt gyorsan bele is pöcköli a kapus kezébe. Én erről csak a visszaérkezésem után értesültem, miután mindenki teli pofával szidja a játékost. De semmi baj nem lenne, mert ugye vezetünk eggyel. Csak hát 1 gól különbség az ugye elég karcsú. És akkor itt jön a fentebb említett aranyszabály, hogy bárki. Bárkinek. Akár 10 emberrel is, mert hogy a tizenegyesnél valakit kiállítottak a Győrből. Ami meg is történik. Órási. Kezdhetjük előröl. De persze idő már nincsen sok. Kábé 5 perc, és a hosszabbítás. Ebben a fennmaradó időben nem történik ismét semmi, illetve a ráadás kakaskodással és még két piros lappal telik el. Lipták és az égimeszelő Pavlovic a szenvedő alanyok. Hát. Az, hogy mi nem tudunk élni a lehetőséggel sajnos beigazolódik. Lógó orral indulhat haza nagyjából tízezer ember.  Apuci avval vigasztalódik, hogy a hátára veszi életének legédesebb gyümölcskéjét, egy kis piros almát, a kisfiát. Ezt ő persze nem mondja ki, de mi mindketten (hárman) tudjuk, érezzük, hogy ez tölti el őt a legnagyobb lelki megnyugvással. És trolizunk, majd ballagunk haza. Jöhet a fürdés/ evés/ alvás. Mi is eltesszük magunkat mára. És végezetül, miután a csapat le se szarja az emberek érzéseit (de látszólag még a milliós fizetések sem nagyon motiválják őket), adódik a kérdés, hogy az MTK ellen kimegyünk? Apa válaszol nektek a kérdésre egy videóval: https://www.youtube.com/watch?v=GACDIalqmoUrich